Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek

A botsáska

2016. augusztus 07. 11:34 - Liza T.

avagy néha kellenek a pofonok

fullsizerender.jpg Indulok, - mondta a tükörnek, miközben elégedetten szemlélte a több órás készülődés eredményét. - Ma is fantasztikusan nézek ki. Tuti, hogy elkápráztatom. - Más eséllyel nem számolt, hiszen ebben mindig is sikeres volt. Tudta mi tetszik azoknak a pasiknak, akik nála szóba jöhettek, a többiekkel pedig egyszerűen nem foglalkozott. Imádta az okos, férfias férfiakat, és ennek az ellenkezője is igaz volt… Általában a helyzetet gyorsan felmérte, és finom nőiességgel, de kíméletlenül döntött. Tört, zúzott maga körül, de ezzel egy cseppet sem törődött.

Küldött fotót. Nem volt szép...sőt egyáltalán nem rendelkezett klasszikus értelemben vett jó külsővel. Egy nagydarab, rosszul öltözött mackó…egy elhízott, kivénhedt sportoló. Azonban már az első telefonos beszélgetésük alatt átjött az elképesztő férfias kisugárzása, az ősenergia, ami valahogy hiányzik sok férfiból. Ráadásul nagyon okos, művelt és ennek következtében igen sikeres pasi volt. Udvariasan viselkedett, és érezhetően sokat tett azért, hogy elnyerje a nő kegyeit. Egy igazi úriember, akire hősnőnk mindig is várt, és aki percek múlva az övé lesz. Nincs mese...

Válogatós nő volt és nem érte be félmegoldásokkal. Most viszont úgy érezte, hogy megtalálta az álomférfit, akit évek óta keresett. Látott az instán egy fotót. Extravagáns gyönyörű fekete menyasszonyi ruhában pózolt a modell egy kastély csigalépcsőjén. Saját magát látta benne...igen, ez való hozzá. Minden adott volt. Izgalmas és meghitt beszélgetéseik folyamán egy komoly kapcsolat körvonalazódott a fejében…A férfi lemondott a bajnokságról, helyette a füvet kitaposva rótta a köröket a kertben…és csak beszéltek, és beszéltek….

 

- Hát itt vagyok! - libbent be teátrálisan.

Egyetlen pillanat. Egy pillantás, és a minden eldőlt…visszavonhatatlanul.

Nem arra számított, amit a pasi szemében látott. Lefagyott a rendszer. Kibillent a szerepéből. Azonnal és végérvényesen átrendeződtek az erőviszonyok. Ez esetben a férfi döntött. Határozott kíméletlenséggel.

Nem mutatott tovább érdeklődést. Jobban érdekelte, a somlói galuskáról tocsogva leszánkázó tejszínhab, mint a nő. A tejszínhab nem menekülhetett. A nő igen…még menekülhetett volna, de nem hitte el, hogy vele ez megtörténhet…A pasi egy piskótával  ügyesen, rutinos mozdulatokkal a szájába navigálta a szökevény habot. Analizálta, és elárulta a jó limonádé ismérveit. Kéjesen ízlelgette a  pogácsa válogatást, és mindenféle semleges témáról beszélt. Rosszalló, megvető pillantást vetett a nőre, amiért kifogott rajta két gombóc fagyi. Szemével látványosan követte a nő háta mögött zajló eseményeket. Titkon ásítozott, és egy esetben majdnem bealudt, hiszen a desszert után relax üzemmódba kapcsolt.

A nő zavartan, feszengve igyekezett menteni a menthetőt. Csacsogott és fecsegett, próbálta magára vonni a férfi figyelmét. Látványosan gesztikulált ápolt kezével. Kihívóan csavargatta gyűrűjét finom metszésű, vékony ujján, mely legtöbbször minimum elismerést vált ki a férfiakból. Most azonban csak egy lesajnáló pillantással jutalmazták igyekezetét. Csábosan pislogott, és sejtelmesen mosolygott. Nőiesen keresztezte lábait, pózolt és kétségbeesetten próbálta a mindig bevált praktikákkal orvosolni a helyzetet…de az álmos álomférfi miután mindent bekebelezett, kerek perec megmondta, hogy nincs szikra, nincs tűz, nem perdültek táncra a feromonok…Ágyő bébi!

Tűsarkain botladozva, megszégyenülten és önbizalmában alaposan megtépázva hagyta el a cukrászdát. Szerencsétlenül kutakodott nagy gondossággal kiválasztott táskájában a telefonja után. Kétségbeesetten hívta egyik lovagját, akitől valamiféle romeltakarítást vagy lelki helyreállítást várt. Pár nap múlva persze fogalma sem volt, hogy kivel, és mit beszélt, mint ahogy a nap hátralévő eseményeire, és hazajutására sem emlékezett.

Pedig megmondta…szólt előre, hogy kirázza a hideg a vékony nőktől…Na én biztos, hogy nem vagyok  botsáska. Nevetett akkor magabiztosan, és magában örvendezve gondolta, hogy végre valaki, aki igazán értékeli ezt a 65 kiló női bájt, amit ő profi módon tud tálalni. De sajnos kilóit tekintve kevésnek, antréját tekintve pedig igen soknak bizonyult…

Egy-két hét elteltével azonban eszébe jutott egy pillanat. Vasárnap este volt, és feltűnt neki, hogy a pasi nem hívta, pedig azt ígérte, hogy már délután feljön a Balatonról…Ez az első alkalom volt, hogy órák óta nem jelentkezett. Se egy hívás, se egy üzenet…Furcsa, megmagyarázhatatlanul rossz előérzete támadt, de nem tulajdonított neki jelentőséget…A pasi kedves volt ezután is... Ja, csak lent maradt még Balatonon.

A következő napokban sokkal kevesebbszer jelentkezett. Bolondokháza a munkahelyén, meg a gyerekei, és persze a meccs…egyébként is a nő nem mondta biztosra a szerda estét, így ő elígérkezett grillpartira…de esetleg ebédidőben valamikor….

Nem így képzelte, de átszervezte a napját. A pasi örült.

Feltehetően annak, hogy rövidre zárhatja a történetet…Persze a nőnek fogalma sem volt róla, hogy valószínűleg valaki beelőzte őt…azon a vasárnapon.               

 

A nő számára oly nagy jelentőséggel bíró randi a férfinak  csak egy kis eséllyel kecsegtető szemrevételezés lehetett, nem egyéb…de talán ha nem a díva, hanem az a kedves, értelmes lány megy a randira, akivel a pasi órákig tudott beszélgetni telefonon, akkor nem így alakul a történetük...de legalábbis a végzet asszonya megúszott volna egy igen kínos megszégyenülést.

                                                                                                                                  Illusztráció: Kitti Gebler

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lizatukre.blog.hu/api/trackback/id/tr319168274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.