Egyáltalán nincs jó teste. Rövid görbe lábakon kacsázik, csetlik-botlik, sokszor felborul, mégis van benne valami délcegség. Olyan „ki, ha én nem” típus. Ereje teljes tudatában támad le nagy kutyákat, akár többnek is nekimegy egyszerre. Elhiszi magáról, hogy legyőzhetetlen. Azok csak néznek döbbenten. Nem is értik a helyzetet, ő pedig büszkén könyveli el talmi győzelmét. Eddig még megúszta a kakaskodást...

Önértékelésénél csak a szexualitás iránti elköteleződése nagyobb. Van egy csaja. Egy fekete-fehér pöttyös plüsslabda. Rendszeresen meghágja. Amúgy csak néz rám azokkal a kiguvadt,  szétálló szemeivel, és azt látom, hogy számára én vagyok a világmindenség. Követ a szemével, állandóan figyel. Ő szeret, ha akarom, ha nem. Folyton a közelemben akar lenni, hozzám érni, érezni a bőröm. Néha tolakodó és erőszakos. Szaga van, és nem hagy levegőhöz jutni. Szörcsögve, harákolva dől nekem, a legváratlanabb helyzetekbe eleresztve egy kénes bűzbombát...