Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek

Bessenyei Ferenc

2016. augusztus 10. 11:12 - Liza T.

avagy a lovászlegény esete a bárónővel

001_eskuvo.jpg Tudtam mire számíthatok. Mesélte a barátnőm. Egy vadember, hatalmas kezekkel…

Tényleg az. Nagyhangú, harsány. Politizál. Nem kéne! Fennhangon adja elő szélsőséges nézeteit. Befogom a száját, vagy egyszerűen betapasztom a számmal. Bulldogharapása van. Nem az én zsánerem, de valahogy mégis olyan szexi. Rettentően férfias. Hangja zeng, teli szájjal nevet, szélesen gesztikulál. A nagy színészre emlékeztet, de inkább olyan falu bikája karakter, vagy inkább egy csődör. Büszke magára. Lehet is. Meztelenül mászkál a lakásomban, kidülleszti gömbölyödő pocakját, közben tömi magába a túrókuglófomat. Örülök, legalább ez ízlik neki.

Nem tudom mi van velem. Ez lenne a kémia? Odavagyok érte! Bárhol, bármit, bármikor. Függő lettem. Még a bütyke sem zavar. Mindent megteszek érte…vagy magamért? Mindenesetre kiteszem a lelkem. A világ végére is elmennék, csak hogy enyhítsek az elvonási tüneteimen.

Neki semmi nem elég jó. Ha épp nem ad elő, akkor fanyalog. Hibát keres mindenben…bennem is. Műtéti hegekre, beragasztott tincsekre, szilikon feltöltésekre vadászik. Ő mindent és mindenkit megkritizál. Így szocializálódott. Amúgy folyamatos harcban áll az apja csajával…így nevezi az anyját.

Rettentő elfoglalt. Próbál az eltékozolt évek után valamiféle egzisztenciát teremteni magának. Nap nap után szakadásig túrja a földet, zsörtölődik az embereivel, beszól a járókelőknek, veszekszik a megrendelőkkel, kioktatja az eladókat. Ölik egymást az anyjával, és csak panaszkodik, és panaszkodik nekem a telefonba. Meghallgatom. Megértem őt. Segíteni akarok neki, elvégre pszichológus vagyok.

Kényeztetem, elhalmozom őt mindennel és mindenemmel. Csak kelletlenkedik. A libamájat meg se kóstolja, még a szagát sem bírja. A pisztrángot a macskák ették meg, a marokkói bárányt csak túrja, és rácsodálkozik a kuszkuszra. „Inkább sütött volna krumplit meg rántott húst”. Magáz.

Nem bír lépést tartani velem, sok vagyok neki…egy szex-mániás némber. Nem tudja miért, de valahogy nem tudott megszeretni. Ha megnézi a fotóimat, akkor ellágyul, de tudja, hogy ez csak a külsőségekről szól…és egyébként is, ha esetleg Csepelen laknék, mert attól is kikészül, hogy Budán lakom, a világ végén. Neki erre nincs ideje, és ne haragudjak már, amiért nem vesz feleségül...és nem szeretne velem többet találkozni.

Említettem neki egyszer, hogy én harmadszor is férjhez fogok menni…

 

Illusztráció: Sipos Barbara - Esküvő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lizatukre.blog.hu/api/trackback/id/tr8510115922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.