Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek

Bonviván

2016. szeptember 11. 08:44 - Liza T.

                                                                                                                                                                                                       img_8468.JPG Az Angelikában találkozunk. Ide akart jönni, mert zavarja őt a nyári fény. Itt bent jó hűvös  van, és kényelmes. A Metró vonalán lakik, így nem kell kocsiba ülnie.

Magas, jó kiállású pasi. Mélyreható világító kék szempár, fekete haj…azaz, ajajaj! Bordóba játszó, festett fekete haj, tetején tupír. 49 éves? Garbója mögül kibuggyan  nyakán az árulkodó bőrfelesleget. Az biztos, hogy elképesztő jó pasi lehetett, talán még 49 évesen is. Egy igazi szépfiú, akiért döglöttek a nők.

Keze kicsit bütykös. Kemény fizikai munkát végez, mondja. Mészáros. A stílusa, a szövege alapján el is hinném. Kissé feszengve hallgatom őt, miközben ordenáré hangon osztja az észt, elterülve a kanapén. Nagyon laza, tudja, hogy ő az élet császára…vagy nem is tudom, azt hiszi legalábbis, hogy még az.

Nem kérdeztem, de megtudom, hogy hatalmas kétszintes háza van, személyzettel. Most keres új kertészt, mert a régi, az a barom elbaszta a 100m3-es medencéje vizének a Ph értékét. A bejárónőjével meg van elégedve. Kissé öreg, de istenien főz, és nagyon kényes a tisztaságra. Asszisztensnek viszont csak dögös, feszes húszast hajlandó felvenni. Nem nősül, neki annál több esze van. Tőle a nők azzal a reklámszatyorral távoznak, amivel jöttek.

Miközben teli szájjal fennhangon prédikál, és obszcén történetekkel bombáz, azon gondolkozom, hogy ha nem lenne egy csomó közös ismerősünk, hát nem hinném el, hogy ő is sebészorvos. Közönséges, harsány, trágár alak…olyan, aki azt hiszi, mindent megtehet…és meg is teszi!

Kényelembe helyezi magát, lejjebb csúszik a kanapén. Kivesz egy fogpiszkálót a tartóból, és jaj neee! Módszeresen elkezdi a fogai közül kipiszkálni az ételmaradékot. Megáll a kezemben a villa… Akkurátusan, egyiket a másik után. Majd minden megtisztított fogköz után a kezével szép komótosan sterilizálja a fogpiszkálót. Felfordul a gyomrom.

Hű, de elszaladt az idő, mennem kell! Ó igen, ő is siet, majd a pultnál fizet, menjünk!

Rettegek, hogy hozzám ér, vagy kezet kell vele fognom. Pánikhangulat lesz úrrá rajtam. Elfog a menekülési kényszer…hirtelen oldalt lépek párat,  hisztérikus integetéssel küldök neki egy puszit, idétlenül sarkon fordulok, és elrohanok.

Nem érti. Csak néz utánam, miközben homloka közepére szalad szépen ívelt, feketére festett szemöldöke.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lizatukre.blog.hu/api/trackback/id/tr5911693847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.