Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek

Apródauer

2017. május 31. 22:11 - Liza T.

_mg_9191.jpgDrága kollegina, minden a legnagyobb rendben! Jobb lett, mint volt újkorában. Kíméletes életmód, gyógytorna, sok séta. A botot elteheted. Ezzel az oldallal már nem lesz gondod.

Éva megkönnyebbülve sóhajtott fel. Jöhet a szépségprojekt. Pár hét a klinikán, és tavasz végén új időszámítás kezdődik. Nemrég temette el a harmadik férjét. Végignézte éveken át tartó leépülését, majd elmúlását, és hirtelen elkezdett rettegni az öregedéstől. Mindhárom férje jóval idősebb volt nála, és most, hogy már ő is elmúlt 59 éves, többé nem akart idősebb partnert. Elhatározta, hogy visszaforgatja az idő kerekét. Teljes külső és belső megfiatalítás. Így szólt a reklámszlogen. Prémium kategóriás szolgáltatás, luxus ellátás. Tíz-tizenkét év mínusz. Éva számolt. Igen, így simán összejöhet, mondjuk egy jó negyvenes, maximum ötvenéves pasival. A férfiak ebben a korban vannak a csúcson, ekkorra már mindent tudnak. Érettek, sármosak, túl a gyereknevelésen, váláson, beérett a karrierjük, élvezik az életet. Ilyenkor még erejük teljében vannak, mindenkit megkaphatnak, fiatalt, idősebbet, kinek milyen az ízlése. Mindegy, csak kötődni ne kelljen.

Csodálatos vagy! Mondta a pasi, amikor beszállt a kabrióba. Én az érett nőket szeretem. Nem tom mi az oka, de a fiatal nők olyan önzőek. Csak magukkal vannak elfoglalva. Elvárják, hogy a pasi vigye őket ide-oda, meg fizessen nekik mindent. Volt nekem csomó fiatal csajom, de meguntam, hogy cicás pénztárca után rohangáljunk a plázában, meg aztán ezek egy idő után mind esküvőt, gyereket akarnak. Na, köszönöm szépen, ebből nem kérek! Nekem amúgy is vannak gyerekeim, nem akarok többet gyereksírást hallgatni az éjszaka közepén.

Én sosem akartam gyereket, gondolta Éva. Vagy nem is tudom, mindhárom férjemnek voltak már gyerekei, mikor összejöttünk. Valahogy szóba se jöhetett a gyermekáldás. Talán Jánosnak szülhettem volna, de a szakvizsgák után a praxis kiépítése fontosabb volt. Aztán pár év múlva János beleszeretett egy fiatal medikába. Éva már harminchét volt, mikor hozzáment az ötvenkét éves menő ügyvédhez, János kettőhöz. Nagy szerelem volt az elején, aztán János kettőnek potenciazavarai támadtak. Kicsúszott a kezéből az irányítás. Sokat ivott, és 64 évesen, egy átmulatott éjszaka után, felcsavarodott egy fára, jelentős vagyont hagyva Évára. Ekkor Éva hozzáment a harmadik férjéhez, az özvegy docenshez, akinek már az egyetemen is a szeretője volt, de akkor a férfi nem volt hajlandó elhagyni a családját.

Ez a pasi 47 éves volt. Pont megfelelt a célra. Csillogó szemmel ismerkedett a műszerfallal, és hosszú, vaskos ujjaival babrálta, simogatta a formatervezett utastér minden egyes elemét. Majd kipróbálhatom? Kérdezte kisfiús lelkesedéssel. Éva ábrándozva ránézett, és átnyúlt a pasi lába közé.  Anatómiai tanulmányaiból és tapasztalatból is jól tudta, hogy mire enged következtetni a hatalmas kéz. Nem csalódott. Persze drágám, majd kipróbálhatod. Kereste a cipzárt, de ezen a furcsa rövidnadrágon nem volt cipzár. Beletaposott hát a gázba, és kielőzte a kocsisort, hogy mielőbb leérjenek a felkapott Balaton-felvidéki bisztróba, egy jót ebédelni. Kiderült, hogy a pasi nem mérnök, hanem karosszérialakatos, de Éva nem foglalkozott ilyen apróságokkal, mint ahogy azzal sem, hogy a pasi előreengedte őt az étterem bejáratánál, vagy megkérdezte a pincért, hogy mit jelent a limonádé mellett a bitter kifejezés. Az se zavarta, hogy az elegáns étteremben rántott húst rendelt sült krumplival, és savankás bort kért hozzá. Évát csak az érdekelte, hogy minél előbb lekerüljön az a fura kis nadrág.

Mindig Évánál kötöttek ki. Persze Éva előrelátóan ügyelt arra, hogy az értéktárgyai és a kézpénze gondosan be legyenek zárva a széfbe, és a pasi nem léphetett be a gardróbjába. Sosem lehet tudni… Jobb, ha nem látja a méregdrága bundáit. Viszont Éva rendszeresen vásárolt neki. Arra figyelt, hogy ne költsön rá túl sokat, de azért normálisan nézzen ki. Vezethette Éva kocsiját, sőt néha elvihette a férje öreg Jaguárját, hogy ne kelljen megvárni a hajnali első távolsági buszt, amivel munka előtt még hazamehet Ócsára. Éva pedig élvezettel használta a pasit. Tenyészbika. Mondta a barátnőinek, akik irigykedve hallgatták, és keserű íz keveredett a habos csokiba, amint saját férjükre gondoltak, aki már réges rég elmúlt 47. Éva teljesen kivirult, és valahogy ő maga is elhitte, hogy még fiatal. Igaz, hogy a pasi látogatása utáni reggeleken alig bírt kibicegni, és elő kellett venni a botot, mert bizony a csípőprotézis nehezen viselte a megerőltető éjszakai mutatványokat.

A pasi pedig bízva a jobb élet reményében, beleadott mindent. Elképzelte, hogy megkéri Éva kezét, és megoldódik minden anyagi gondja. Nem kell többé hajnalban kelnie, ócska verdákat kalapálnia, a dohos, olajszagú műhelyben eltűrnie, hogy a góré csicskáztatja. Szándékai komolyságát bizonyítandó, wellness-hétvégére fizetett be, meglepetésként Éva születésnapjára. All inclusive. Magyarázta. Korlátlan fogyasztás. 

Wellness fürdő? Te jó ég! Ha már ennyit költött, vehetett volna valami hasznosat is. Jegyet a Wagner-re, vagy a Toscára. Céloztam rá párszor, hogy meg akarom nézni. Gondolta Éva, miközben hallgatta, ahogy a pasi lelkesen ismerteti a gyógyfürdő ismérveit.

Éva összeszorított fogakkal tipegett tűsarkú papucsában, méregdrága strandöltözetében, tökéletes frizurájával és vízálló sminkjével a sok csatakos, gumipapucsban klaffogó, törülközős fürdővendég között. Letelepedtek a medence szélénél. Menjünk be a vízbe, mondta a pasi, és levette szállodai fürdőköpenyét. Az a furcsa kis rövidnadrág volt rajta, melyet az első randin viselt. Hát ezért nem volt rajta cipzár… Nem volt mit tenni, Éva kénytelen volt beülni a pasival a zöldes-sárgás, kénszagú gyógyvízbe. Ennek a fürdőruhának annyi. Pedig direkt erre az alkalomra hozatta Milánóból. Nem baj, próbálta győzködni magát. Talán a gyógyvíz legalább enyhít valamelyest ezen a kellemetlen fájdalmon, melyet a beültetett csípőízület nem kimondottan rendeltetésszerű használata, és túlterhelése okozott.

A pasi teljesen ellazult, talán a reggeli pezsgőnek is köszönhetően, melyet benyakalt, és látszott rajta, hogy jól érzi magát ebben a közegben. Gátlástalanul nézegette a fiatal nőket, miközben Évának tette a szépet. Járt a szeme, mint a reklámmacskának, és egyáltalán nem zavartatta magát. Lebukott a víz alá, pacskolt, nagyokat röhögött teli szájjal a saját viccein. Mondván, hogy ne legyen már olyan feszült, Éva arcába fröcskölt, végső csapást mérve Éva mindig tökéletes frizurájára, mely már így is kezdte megadni magát a vízpára hatására. Az egyenesre kihúzott, jólfésült trendi tincsek lassacskán kínos kicsi csigákba álltak össze, tökéletesen leképezve az apró dauercsavarók formáját, melynek használata a haj jó tartását volt hivatott biztosítani. Ezek a szemérmetlen kis hajcsimbókok buzgón összecsavarodtak, és igyekeztek minden irányból a koponyájához tapadni, egyáltalán nem törődve azzal, hogy Éva erősen megritkult búbját, és a nyakán, valamint a pajeszán ejtett friss műtéti hegeket láttatni engedik. Ahogy Éva ott ült megtépázva, nyakig a gyógyvízben, kényszeredetten kifeszített grimasszal az arcán, egy perccel sem nézett ki kevesebbnek a valós koránál. Ekkor körbenézett, és meglátta maga körül az unokájukról mesélő, és süteményrecepteket cserélő, vidám, fesztelen nagyikat, akikre eddig ügyet sem vetett, és akkor egy pillanat alatt rádöbbent arra, hogy minden hiába, valami végérvényesen elveszett.

Illusztráció: Sipos Barbara

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lizatukre.blog.hu/api/trackback/id/tr8612556311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.