Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek

Miért vagyok még mindig egyedül?

2018. január 26. 19:34 - Liza T.

...soha nem volt még ilyen nehéz a társkeresés

 photo_by_lucas_pimenta_on_unsplash.jpg

fotó: Lucas Pimenta

Ezt a kérdést manapság korra és nemre való tekintet nélkül, sokan felteszik. Nos, a társkeresési elakadások mögött a legkülönfélébb egyéni okok, rossz stratégiák vagy elakadások húzódhatnak meg.

Ha megértettük az összefüggéseket, akkor ki lehet dolgozni egy új stratégiát, mellyel megfelelő módon irányíthatjuk a dolgok menetét. Azonban vannak olyan külső tényezők és folyamatok, melyek rendszerszinten fejtik ki hatásukat, és megnehezítik vagy ellehetetlenítik a társra vágyók boldogulását. Nem árt, ha ezekkel a tényezőkkel tisztában vagyunk, és figyelembe vesszük a társkeresésnél.  

Változó idők, változó szokások

A történelmi időkben a párválasztás egy logikusan felépített, tudatos döntés volt, melyben az anyagi helyzet, a társadalmi rang vagy a politikai tényezők, illetve a utódnemzés szerepe volt a meghatározó szempont. Ha ezek az elvárások teljesültek, a megállapodást házassággal érvényesítettek. A romantikus szerelmi kapcsolatok leginkább a házasságon kívüli viszonyokban, rövid kalandokban, múló flörtökben jelentek meg.

Az előző században aztán forradalmi változás történt, mely alapjaiban változtatta meg a párkeresési szokásainkat. Történelmünk, a gazdasági helyzet és persze a kulturális változások következtében, a párkapcsolatok kialakulásának meghatározó elemévé vált, kulcspozícióba lépett elő az érzelmi és szexuális vonzalom. Gazdasági értelemben homogénebb volt a társadalom összetétele, ez is hozzájárult ahhoz, hogy már nem volt feltétlenül meghatározó az anyagi érdek figyelembevétele. Mindinkább szabad teret kaptak a romantikus érzelmek. A kapcsolatok tehát a szerelem okán köttettek, aminek aztán általában hagyományos értelemben vett házasság és családalapítás lett a folytatása. A házastársak zöme kitartott egymás mellett élethosszig, elfogadták egymást, és viszonylag ritkán váltak el.

nem elégszünk meg kevesebbel, mint a tökéletes megoldással

Manapság, az élettartam kitolódásával életünk során többször is a társkeresők körében találhatjuk magunkat, hiszen sokszor elfáradnak a kapcsolatok, elveszíthetjük társunkat, sőt vannak, akik a negyedik X-en túl sem tudhatnak maguk mögött tartós, komoly kapcsolatot. Persze ez lehet egy tudatos vagy akár tudattalan döntés is. Mindenesetre ez az önként vállalt szingli életforma is a kor sajátossága.  

Az információs forradalom hatására, a szempontrendszerünk is egyre magasabb szintű követelményekkel bővül. A tradicionális értékrend felborulásával, a megváltozott kulturális háttér következtében és a vallás háttérbe szorulásával valahogy elveszítettük a kapaszkodókat.

Az így keletkezett űrt, mindezek pótlására, egy társsal kívánjuk betölteni. Nem kicsik tehát az elvárásaink, és nem elégszünk meg kevesebbel, mint a tökéletes megoldással. Tökéletes társat akarunk. Olyat, aki kárpótol minket, és aki kívülről-belülről megtestesíti az ideáljainkat. Az ilyen perfekcionista elvárás kialakulásában óriási szerepe van a médiának. Nyomasztó a külső nyomás rajtunk, folyamatosan a topon kell lenni. Magunkat sem fogadjuk el, próbálunk a tökéleteshez hasonlítani, miért fogadnánk el akkor a másikat, a maga tökéletlenségében? Lapozunk, ha a kémia nem csap le ránk azonnal elemi erővel, hiszen a társkeresőoldalak tele vannak jobbnál jobbnak tűnő lehetőségekkel. S ha mindez megadatik, számba vesszük, hogy mit nyerünk az ügyön gazdasági értelemben. Mert osztozni nem akarunk, csakis nyerni szeretnénk. Elvárásaink egyre nagyobbak, és ahogy az idő halad, lehetőségeink egyre inkább  beszűkülnek. Mégsem adjuk alább, bízva a nagy számok törvényében, úgy gondoljuk, hogy megtaláljuk a tökéletes társat.

"A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk."

                                                   Bernard le Bovier de Fontenelle(1657-1757)

Zavarodottan keresgélünk, kapkodunk, és bizony sokszor elmegyünk a lehetőségek mellett. Félünk elköteleződni, félünk attól, hogy rosszul döntünk. Félünk attól, hogy nem a tökéletes társat választottuk, és bennragadunk egy számunkra kedvezőtlen helyzetben. Félelmeink mögött pedig ott lapul a tudat, hogy mi sem vagyunk ám tökéletesek. Márpedig ez egy párkapcsolatban kiderül, és bizony a menő autók, és az őzikeszemű, csókos szelfik korában ezzel nem igazán szeretünk szembenézni.

Kimutatások szerint azonban, azok a párkeresők, akik elfogadják magukat hibáikkal és gyengeségeikkel együtt, és nincsenek túlzott, aránytalan elvárásaik a másikkal szemben, sokkal nagyobb eséllyel találnak boldog párkapcsolatra, ezen a bonyolult, zavaros és nehezített terepen is. Tehát ne adjuk fel, mert ha a realitások talaján maradunk, nekünk is sikerülni fog!

Szólj hozzá!
Címkék: pszicho

A bejegyzés trackback címe:

https://lizatukre.blog.hu/api/trackback/id/tr8313603007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.