Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek

Itt a vége...

2018. február 12. 19:18 - Liza T.

Meglátta a nő a férfit. Na, ez pont megfelel, gondolta. Jóképű és intelligens. Hatalmas a pénisze. A nők álma. Jó lesz. Kellesz nekem. Mondta csábosan.

Kicsi veréb, gondolta a férfi. Milyen édes, milyen kis ágrólszakadt. Látszik, hogy megcibálta őt az élet. Ezt szeretni kell, de nagyon. Bánom is én, hogy tyúkmellű, nem érdekel, hogy girhes, lapos. Kell nekem.

anorexia.jpg

A férfi szerette a nőt, és a közös jövőjükre gondolt. A nő szerette a férfit, miközben egy kanverébre gondolt, rendületlen. A férfit a szerelmük éltette. A nőt a szerelme éltette.

Bántotta sokszor a nő a férfit. A férfi ilyenkor nem magát, a nőt sajnálta sanyarú élete okán, és még jobban szerette. Sebeit, miket neki okozott, boldogan kezelték a nők, kikkel ilyenkor vigasztalódott. Szerették a férfit, közös jövőről álmodoztak. Szerette ő is a nőket, de a kis verébre gondolt csakis.

Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, bizonygatta a férfi. Érzem, hogy szeret. Meg aztán mondta is. De a nő többé nem jelentkezett. Hívta őt a kanveréb, így többé nem állt szóba a férfival.

A férfi kimászott a párkányra, onnan leste a szerelmeseket. Szívszakadva lépett feléjük, de elfelejtette, hogy ő nem veréb.

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: nők esszé

A bejegyzés trackback címe:

https://lizatukre.blog.hu/api/trackback/id/tr8813624018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.