Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek

Guminő

2016. augusztus 13. 22:37 - Liza T.

001_cindy-ii.jpgTe sem engem választottál. Pedig még most is szeretsz. Szeretnél, ha mernél. De nem mersz. Lehet, hogy te tudsz valamit…Újra, meg újra eszedbe jutok. Már nincs kedvem válaszolni. Trágár vagy és közönséges. Éjjel írsz, mikor egyedül vagy a lakásodban. Iszol, írsz és rám vered. „Julival járok, de most azt akarom, hogy te szopj” Azt hiszem ez tette be a kaput. Már rég nem vagyok szerelmes beléd. Nem kívánlak. De valahogy szeretlek…vagy csak szerettelek? Nem is tudom. De már nem válaszolok.

„Guminő vagy”, mondtad egyszer,mikor még volt bátorságod hívni. „Te csak arra kellesz. Kinéznek maguknak, álmodoznak rólad, megszereznek, felfújnak…használnak. Vagy kidurransz, vagy leeresztenek. Eldobnak, esetleg újra, meg újra felfújnak…aztán megint leeresztenek, és elraknak valamelyik fiókba. Te hiába nézel a nagy szemeiddel kérőn, majd ha ők akarnak, majd ha nekik kellesz, akkor felfújnak…amúgy meg eszükbe se jutsz.”

Te így szeretsz.   

 

Illusztráció: Sipos Barbara

komment

Jelige: Őszinteség

2016. augusztus 12. 22:07 - Liza T.

avagy Zsák keresi a foltját

img_8332.JPG Ötvenes jól szituált, sportos, jóképűnek mondott férfi várja korban hozzáillő kimondottan csinos, nőies, szép arcú harmincas hölgyek fényképes jelentkezését. Dohányzás és 10 éven aluli gyermek kizáró ok!

Olyan hölgyek jelentkezését várom, akik a háztartás vezetésében, főzésben, mosásban, takarításban határozottak. Kellő intelligenciával, és alázattal kezelik a szokásaimat. Társaságban  úgy viselkednek, hogy minden férfitársam engem irigyeljen. A munkában és a szexben fáradhatatlanok, kedvességben és odaadásban nem ismernek határt.

Nem hátrány, ha jártas vagy az egészségügyben, hiszen krónikus székrekedésem miatt olykor beöntésre szorulok. Ne vedd zokon, ha a karácsonyi parti helyett, a fogászati ambulancián töltjük az estét, mert esetleg a mákos bejglivel leesik a koronám. Nem kedvelem a nyafka nőket, úgy hogy ne fagyj le, ha szex közben, vagy a kocsiban néha gázok szabadulnak el. Hiszen ez is, mint a sörhas és a horkolás, a férfiasság fokmérője. Dübörög bennem a tesztoszteron, ez az oka annak, hogy kopaszodom erősen, viszont nem vagyok egy nyálas meztelen csiga, sűrű férfias bunda borítja az egész testemet.

Vedd tudomásul, hogy a foci mindent űberel. Ilyenkor csak az a dolgod, hogy minden haver előtt legyen sör. Pecázni csak akkor viszlek, ha csöndben tudsz maradni, és ügyesen belezed ki a halat. Ne hisztizz, ha az utolsó pillanatban lemondom a hétvégi programunkat, mert a gyerekem szólt, hogy át akar jönni, vagy a mamához megyek ebédre. Fogadd el, hogy nem vagyok befogadó állomás, nem nősülök, és nem akarok több gyereket.

Ne is próbálkozz, ha elmúltál 40, vagy esetleg több vagy, mint 60 kg!

Illusztráció: Kitti Gebler

 

komment

Bessenyei Ferenc

2016. augusztus 10. 11:12 - Liza T.

avagy a lovászlegény esete a bárónővel

001_eskuvo.jpg Tudtam mire számíthatok. Mesélte a barátnőm. Egy vadember, hatalmas kezekkel…

Tényleg az. Nagyhangú, harsány. Politizál. Nem kéne! Fennhangon adja elő szélsőséges nézeteit. Befogom a száját, vagy egyszerűen betapasztom a számmal. Bulldogharapása van. Nem az én zsánerem, de valahogy mégis olyan szexi. Rettentően férfias. Hangja zeng, teli szájjal nevet, szélesen gesztikulál. A nagy színészre emlékeztet, de inkább olyan falu bikája karakter, vagy inkább egy csődör. Büszke magára. Lehet is. Meztelenül mászkál a lakásomban, kidülleszti gömbölyödő pocakját, közben tömi magába a túrókuglófomat. Örülök, legalább ez ízlik neki.

Nem tudom mi van velem. Ez lenne a kémia? Odavagyok érte! Bárhol, bármit, bármikor. Függő lettem. Még a bütyke sem zavar. Mindent megteszek érte…vagy magamért? Mindenesetre kiteszem a lelkem. A világ végére is elmennék, csak hogy enyhítsek az elvonási tüneteimen.

Neki semmi nem elég jó. Ha épp nem ad elő, akkor fanyalog. Hibát keres mindenben…bennem is. Műtéti hegekre, beragasztott tincsekre, szilikon feltöltésekre vadászik. Ő mindent és mindenkit megkritizál. Így szocializálódott. Amúgy folyamatos harcban áll az apja csajával…így nevezi az anyját.

Rettentő elfoglalt. Próbál az eltékozolt évek után valamiféle egzisztenciát teremteni magának. Nap nap után szakadásig túrja a földet, zsörtölődik az embereivel, beszól a járókelőknek, veszekszik a megrendelőkkel, kioktatja az eladókat. Ölik egymást az anyjával, és csak panaszkodik, és panaszkodik nekem a telefonba. Meghallgatom. Megértem őt. Segíteni akarok neki, elvégre pszichológus vagyok.

Kényeztetem, elhalmozom őt mindennel és mindenemmel. Csak kelletlenkedik. A libamájat meg se kóstolja, még a szagát sem bírja. A pisztrángot a macskák ették meg, a marokkói bárányt csak túrja, és rácsodálkozik a kuszkuszra. „Inkább sütött volna krumplit meg rántott húst”. Magáz.

Nem bír lépést tartani velem, sok vagyok neki…egy szex-mániás némber. Nem tudja miért, de valahogy nem tudott megszeretni. Ha megnézi a fotóimat, akkor ellágyul, de tudja, hogy ez csak a külsőségekről szól…és egyébként is, ha esetleg Csepelen laknék, mert attól is kikészül, hogy Budán lakom, a világ végén. Neki erre nincs ideje, és ne haragudjak már, amiért nem vesz feleségül...és nem szeretne velem többet találkozni.

Említettem neki egyszer, hogy én harmadszor is férjhez fogok menni…

 

Illusztráció: Sipos Barbara - Esküvő

komment

Ő szeret

2016. augusztus 08. 20:30 - Liza T.

img_7278_copy_copy.jpgEgyáltalán nincs jó teste. Rövid görbe lábakon kacsázik, csetlik-botlik, sokszor felborul, mégis van benne valami délcegség. Olyan „ki, ha én nem” típus. Ereje teljes tudatában támad le nagy kutyákat, akár többnek is nekimegy egyszerre. Elhiszi magáról, hogy legyőzhetetlen. Azok csak néznek döbbenten. Nem is értik a helyzetet, ő pedig büszkén könyveli el talmi győzelmét. Eddig még megúszta a kakaskodást...

Önértékelésénél csak a szexualitás iránti elköteleződése nagyobb. Van egy csaja. Egy fekete-fehér pöttyös plüsslabda. Rendszeresen meghágja. Amúgy csak néz rám azokkal a kiguvadt,  szétálló szemeivel, és azt látom, hogy számára én vagyok a világmindenség. Követ a szemével, állandóan figyel. Ő szeret, ha akarom, ha nem. Folyton a közelemben akar lenni, hozzám érni, érezni a bőröm. Néha tolakodó és erőszakos. Szaga van, és nem hagy levegőhöz jutni. Szörcsögve, harákolva dől nekem, a legváratlanabb helyzetekbe eleresztve egy kénes bűzbombát...                                             

                                                                                        

komment

A botsáska

2016. augusztus 07. 11:34 - Liza T.

avagy néha kellenek a pofonok

fullsizerender.jpg Indulok, - mondta a tükörnek, miközben elégedetten szemlélte a több órás készülődés eredményét. - Ma is fantasztikusan nézek ki. Tuti, hogy elkápráztatom. - Más eséllyel nem számolt, hiszen ebben mindig is sikeres volt. Tudta mi tetszik azoknak a pasiknak, akik nála szóba jöhettek, a többiekkel pedig egyszerűen nem foglalkozott. Imádta az okos, férfias férfiakat, és ennek az ellenkezője is igaz volt… Általában a helyzetet gyorsan felmérte, és finom nőiességgel, de kíméletlenül döntött. Tört, zúzott maga körül, de ezzel egy cseppet sem törődött.

Küldött fotót. Nem volt szép...sőt egyáltalán nem rendelkezett klasszikus értelemben vett jó külsővel. Egy nagydarab, rosszul öltözött mackó…egy elhízott, kivénhedt sportoló. Azonban már az első telefonos beszélgetésük alatt átjött az elképesztő férfias kisugárzása, az ősenergia, ami valahogy hiányzik sok férfiból. Ráadásul nagyon okos, művelt és ennek következtében igen sikeres pasi volt. Udvariasan viselkedett, és érezhetően sokat tett azért, hogy elnyerje a nő kegyeit. Egy igazi úriember, akire hősnőnk mindig is várt, és aki percek múlva az övé lesz. Nincs mese...

Válogatós nő volt és nem érte be félmegoldásokkal. Most viszont úgy érezte, hogy megtalálta az álomférfit, akit évek óta keresett. Látott az instán egy fotót. Extravagáns gyönyörű fekete menyasszonyi ruhában pózolt a modell egy kastély csigalépcsőjén. Saját magát látta benne...igen, ez való hozzá. Minden adott volt. Izgalmas és meghitt beszélgetéseik folyamán egy komoly kapcsolat körvonalazódott a fejében…A férfi lemondott a bajnokságról, helyette a füvet kitaposva rótta a köröket a kertben…és csak beszéltek, és beszéltek….

 

- Hát itt vagyok! - libbent be teátrálisan.

Egyetlen pillanat. Egy pillantás, és a minden eldőlt…visszavonhatatlanul.

Nem arra számított, amit a pasi szemében látott. Lefagyott a rendszer. Kibillent a szerepéből. Azonnal és végérvényesen átrendeződtek az erőviszonyok. Ez esetben a férfi döntött. Határozott kíméletlenséggel.

Nem mutatott tovább érdeklődést. Jobban érdekelte, a somlói galuskáról tocsogva leszánkázó tejszínhab, mint a nő. A tejszínhab nem menekülhetett. A nő igen…még menekülhetett volna, de nem hitte el, hogy vele ez megtörténhet…A pasi egy piskótával  ügyesen, rutinos mozdulatokkal a szájába navigálta a szökevény habot. Analizálta, és elárulta a jó limonádé ismérveit. Kéjesen ízlelgette a  pogácsa válogatást, és mindenféle semleges témáról beszélt. Rosszalló, megvető pillantást vetett a nőre, amiért kifogott rajta két gombóc fagyi. Szemével látványosan követte a nő háta mögött zajló eseményeket. Titkon ásítozott, és egy esetben majdnem bealudt, hiszen a desszert után relax üzemmódba kapcsolt.

A nő zavartan, feszengve igyekezett menteni a menthetőt. Csacsogott és fecsegett, próbálta magára vonni a férfi figyelmét. Látványosan gesztikulált ápolt kezével. Kihívóan csavargatta gyűrűjét finom metszésű, vékony ujján, mely legtöbbször minimum elismerést vált ki a férfiakból. Most azonban csak egy lesajnáló pillantással jutalmazták igyekezetét. Csábosan pislogott, és sejtelmesen mosolygott. Nőiesen keresztezte lábait, pózolt és kétségbeesetten próbálta a mindig bevált praktikákkal orvosolni a helyzetet…de az álmos álomférfi miután mindent bekebelezett, kerek perec megmondta, hogy nincs szikra, nincs tűz, nem perdültek táncra a feromonok…Ágyő bébi!

Tűsarkain botladozva, megszégyenülten és önbizalmában alaposan megtépázva hagyta el a cukrászdát. Szerencsétlenül kutakodott nagy gondossággal kiválasztott táskájában a telefonja után. Kétségbeesetten hívta egyik lovagját, akitől valamiféle romeltakarítást vagy lelki helyreállítást várt. Pár nap múlva persze fogalma sem volt, hogy kivel, és mit beszélt, mint ahogy a nap hátralévő eseményeire, és hazajutására sem emlékezett.

Pedig megmondta…szólt előre, hogy kirázza a hideg a vékony nőktől…Na én biztos, hogy nem vagyok  botsáska. Nevetett akkor magabiztosan, és magában örvendezve gondolta, hogy végre valaki, aki igazán értékeli ezt a 65 kiló női bájt, amit ő profi módon tud tálalni. De sajnos kilóit tekintve kevésnek, antréját tekintve pedig igen soknak bizonyult…

Egy-két hét elteltével azonban eszébe jutott egy pillanat. Vasárnap este volt, és feltűnt neki, hogy a pasi nem hívta, pedig azt ígérte, hogy már délután feljön a Balatonról…Ez az első alkalom volt, hogy órák óta nem jelentkezett. Se egy hívás, se egy üzenet…Furcsa, megmagyarázhatatlanul rossz előérzete támadt, de nem tulajdonított neki jelentőséget…A pasi kedves volt ezután is... Ja, csak lent maradt még Balatonon.

A következő napokban sokkal kevesebbszer jelentkezett. Bolondokháza a munkahelyén, meg a gyerekei, és persze a meccs…egyébként is a nő nem mondta biztosra a szerda estét, így ő elígérkezett grillpartira…de esetleg ebédidőben valamikor….

Nem így képzelte, de átszervezte a napját. A pasi örült.

Feltehetően annak, hogy rövidre zárhatja a történetet…Persze a nőnek fogalma sem volt róla, hogy valószínűleg valaki beelőzte őt…azon a vasárnapon.               

 

A nő számára oly nagy jelentőséggel bíró randi a férfinak  csak egy kis eséllyel kecsegtető szemrevételezés lehetett, nem egyéb…de talán ha nem a díva, hanem az a kedves, értelmes lány megy a randira, akivel a pasi órákig tudott beszélgetni telefonon, akkor nem így alakul a történetük...de legalábbis a végzet asszonya megúszott volna egy igen kínos megszégyenülést.

                                                                                                                                  Illusztráció: Kitti Gebler

komment
süti beállítások módosítása