Mit csináltok ti itt? Ez undorító! Ordított Lili magából kikelve. Kezével eszelősen próbálta eltakarni a szemét, de hiába, a látvány harsány neonreklámként ott villódzott a szorosan összezárt szemhéja mögött. A felismerés pusztító áramütésként cikázott át a lelkén, és végérvényesen beleégette magát…

Elhagyott? A ribanc! Rá se ránts! Pár nap alatt találsz magadnak másikat. Manapság a negyvenes csajok teljesen be vannak gőzölve. El sem tudod képzelni, hogy milyen könnyen az ujjad köré csavarhatod őket. Mindegyik gyerek, férj meg jó egzisztencia után sóvárog. Ők kötődni akarnak, mi, pasik meg…

Drága kollegina, minden a legnagyobb rendben! Jobb lett, mint volt újkorában. Kíméletes életmód, gyógytorna, sok séta. A botot elteheted. Ezzel az oldallal már nem lesz gondod. Éva megkönnyebbülve sóhajtott fel. Jöhet a szépségprojekt. Pár hét a klinikán, és tavasz végén új időszámítás kezdődik.…

Rágyújtok… Tegnap jó kapásom volt, rengeteg csikket gyűjtöttem. Valahogy a hétvége mindig jobb, ilyenkor kevesebb a takarítás, és ha jön a HÉV, az emberek eldobják a cigit akkor is, ha épp csak beleszívtak. Hova tettem? A zsebemben volt, a kabátomban…de hol a kabátom? Rajtam volt, emlékszem, és most…

Valami megváltozott benne, miután élete párját is elveszítette. Megkeseredett. Undok és mogorva lett. Kerülte az embereket. Nem akart többé az élőkhöz kötődni, hiszen akiket szeretett, akik fontosak voltak neki, mind elhagyták. Nem bízott többé sem emberben, sem állatban. Magányos csendben,…

Nem nevelték, csak korlátokat szabtak neki. Kötelességeket írtak elő. Azt akarták, hogy jó legyen. De nem tudott jó lenni, pedig nagyon akart. Semmilyen használható útmutatót nem kapott. Nem tanították, sosem játszottak vele, sosem volt a középpontban, sosem jutalmazták, nem dicsérték. A büntetést…

Gyönyörű nő volt. Finom metszésű bájos arcára, nőies idomaira mindenki felfigyelt. A távoli kis faluból felkerülve, ápolónőként dolgozott  a Fővárosi János Kórházban. Fiatal kora ellenére határozott céljai voltak, melyek megvalósításán elszántan és kitartóan dolgozott. Bűbájos volt és kedves…

Többdiplomás, nyelveket beszélő, vezető beosztású nő várja igényes, hasonló adottságokkal rendelkező művelt férfiak bemutatkozó levelét. Magamról csak annyit, hogy maximalista vagyok. Nekem mindenből a legjobb jár, mert én megérdemlem! A harmincas éveimben járok, de a testem olyan, mint egy…

Hű, de ronda ez a vakarcs! Na, ez tuti nem lesz a kedvencem. Fiú, vagy lány? Nem tudom eldönteni. Az a fura haj a fején, és azok a karikás szemek. Csak áll ott lehajtott fejjel. Ez nem tud mosolyogni, ha kérdezik?  - közben kedélyesen társalog  anyámmal. Pöttyös labda, bögre…tulipán…napocska, alma,…

Szeretem. Hogy ő szeret-e? Nem tudom. Nem mondja. Csak néz a szemembe szó nélkül. Fogja a kezem, az arcára teszi, finoman csókolgatja, lehunyja a szemét,  majd ölel  és   szorít magához erősen.  Csukva van a szemem, mégis mindent látok. Minden olyan folyékony…a tér, az idő, a hangok…elképesztő…