Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek


A szakáll

2017. január 02. 16:47 - Liza T.

Volt valami nyugtalanító abban, ahogy engem figyelt, és ahogy azokkal az átható kék szemekkel hosszasan, némán, ábrándozva a szemembe nézett. Nem tudtam, hogy miért, de éreztem, hogy ez nem jó. Ezt nem szabad. Egy bácsi nem nézhet így egy kislányra. Fogalmam sincs, hogy mi járt a fejében, nem is…

Tovább
Szólj hozzá!

Babaház

2016. december 26. 15:39 - Liza T.

Valami megváltozott benne, miután élete párját is elveszítette. Megkeseredett. Undok és mogorva lett. Kerülte az embereket. Nem akart többé az élőkhöz kötődni, hiszen akiket szeretett, akik fontosak voltak neki, mind elhagyták. Nem bízott többé sem emberben, sem állatban. Magányos csendben,…

Tovább
Szólj hozzá!

A szekér

2016. november 17. 18:07 - Liza T.

Nem nevelték, csak korlátokat szabtak neki. Kötelességeket írtak elő. Azt akarták, hogy jó legyen. De nem tudott jó lenni, pedig nagyon akart. Semmilyen használható útmutatót nem kapott. Nem tanították, sosem játszottak vele, sosem volt a középpontban, sosem jutalmazták, nem dicsérték. A büntetést…

Tovább
Szólj hozzá!

A jel

2016. szeptember 03. 13:00 - Liza T.

Hű, de ronda ez a vakarcs! Na, ez tuti nem lesz a kedvencem. Fiú, vagy lány? Nem tudom eldönteni. Az a fura haj a fején, és azok a karikás szemek. Csak áll ott lehajtott fejjel. Ez nem tud mosolyogni, ha kérdezik?  - közben kedélyesen társalog  anyámmal. Pöttyös labda, bögre…tulipán…napocska, alma,…

Tovább
Szólj hozzá!

Szerelmi háromszög

2016. augusztus 16. 15:05 - Liza T.

Szeretem. Hogy ő szeret-e? Nem tudom. Nem mondja. Csak néz a szemembe szó nélkül. Fogja a kezem, az arcára teszi, finoman csókolgatja, lehunyja a szemét,  majd ölel  és   szorít magához erősen.  Csukva van a szemem, mégis mindent látok. Minden olyan folyékony…a tér, az idő, a hangok…elképesztő…

Tovább
Szólj hozzá!