Liza tükre

A társkeresés bugyrai, meg egyebek

Dr. Kanyóné

2016. október 25. 08:39 - Liza T.

Én megszerzem, amit akarok…bármi áron!

Gyönyörű nő volt. Finom metszésű bájos arcára, nőies idomaira mindenki felfigyelt. A távoli kis faluból felkerülve, ápolónőként dolgozott  a Fővárosi János Kórházban. Fiatal kora ellenére határozott céljai voltak, melyek megvalósításán elszántan és kitartóan dolgozott. Bűbájos volt és kedves azokkal, akik számítottak, akik előremozdították tervei megvalósulását. Akik pedig nem tartoztak ehhez a körhöz, azokról gyakorlatilag tudomást sem vett. Nem pazarolta az idejét, energiáját olyanokra, akikből hasznot nem remélt.

Hamvas bájával és némi fondorlattal könnyedén elcsavarta a középkorú kardiológus főorvos fejét, aki szinte megzavarodott a fiatal lány üdeségétől, szokatlan bujaságától.

Röviddel a válásuk után a főorvos felesége, aki képtelen volt feldolgozni férje hűtlenségét, a cselédszobában  felakasztotta magát. Így lett a műtőssegéd kedveséből, az édes ártatlan vidéki kislányból Dr. Kanyó Richárdné.

img_8520.JPG

Nem szült. Nem akart. Nem hiányzott a gyereksírás az életéből. Kilenc testvére volt. Ő nem akart többé osztozni, és különben is, akkor oda az alakja.

Révbe ért az élete. Mindene megvolt, amiről csak álmodott. Főorvos férj, budai villa, bejárónő, ékszerek, bundák. „Kábrióval” járták be a  francia Riviérát, mert a Balaton olyan „snássz”….és egyébként is mindent megtehettek. Dr. Kanyóné tudta, hogy kell irányítani a férjét. Élvezte a férfi fölött gyakorolt hatalmát, és olykor csúnyán visszaélt vele. Játszadozott az idősödő férfival, kénye-kedve szerint zsarolta érzelmileg, és ahol tudta megalázta. A fogadásokon nyíltan udvaroltatott magának, és amíg a főorvos a műtőben izzadt, ő bizony  közös otthonukban fogadta éppen aktuális szeretőjét.                                                                                                                                                                                                                                                                 Dr. Kanyónét, férje hirtelen halála után, Dr. Kanyó Rihárd főorvos előző házasságából született gyermekei rövid úton kipaterolták a pasaréti villából. A hatalmas bútorgarnitúra teljesen betöltötte az óbudai kis garzont, amit kegyelemből vettek neki. Ugyanis a család megtámadta a végrendeletet, és a bíróság bizony elfogadva Dr. Kanyóné ellen felhozott bizonyítékokat,  helyt adott a keresetnek.

Az ebül szerzett jólétből nem maradt más, csak egy kevés stafírung, személyes dolgok, egy kis életjáradék, a név és néhány özvegy barátnő. Így múltak az évek. Aztán már csak a szomszédasszonyok, na és Liza, a távoli rokon. Eltartási szerződést kötöttek, ezért özv. Dr. Kanyóné Lizára íratta a lakás.

Élete egyre inkább beszűkült. Az evés volt az egyetlen öröme. Arrogáns lett, és követelőző. Mindenki kerülte. Lizát folyton hívogatta, ugráltatta. Figyelmet akart, és ezt nagyon akarta….

Liza talált rá. Szétesett vonásai valahogy újra összeálltak, felidézve egy hajdanvolt porcelánbaba szépségét. Csak réveteg, beesett szemei, és a kádból elszivárgott víz utalt a halál napokkal korábbi beálltára.

A temetésre eljött Dr. Klein János, a jó hírű ortopédsebész professzor, Dr. Kanyóné műtőssegéd vőlegénye. Sosem nősült meg. Nem tudta elfelejteni egykori gyönyörű szerelmét, és soha többé nem bízott senkiben. Mogorva, nőgyűlölő ember lett belőle.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lizatukre.blog.hu/api/trackback/id/tr3811836549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása