Rágyújtok… Tegnap jó kapásom volt, rengeteg csikket gyűjtöttem. Valahogy a hétvége mindig jobb, ilyenkor kevesebb a takarítás, és ha jön a HÉV, az emberek eldobják a cigit akkor is, ha épp csak beleszívtak. Hova tettem? A zsebemben volt, a kabátomban…de hol a kabátom? Rajtam volt, emlékszem, és most nincs sehol… Lehet, hogy a szatyorba tettem? Én nem tudom, hogy tegnap mi volt abban a műanyag palackban, amit találtam, de alaposan fejbevágott. A gyomrom is ég rendesen. Nagyon kéne egy slukk legalább. A rohadt életbe, már emlékszem! Eladtam a kabátot, mert kellett még pia, és a zsebében benne maradt az összes cigim! Legalább két napi adag. Meg kell találnom a Totyát, vele volt az a csávó, aki öt kilót adott azért a jó kis kabátért. Hát ezt jól elcsesztem!  Megyek, meg kell keresnem.

- Tibike, kéne behozni egy kis fát! De hová mész ilyen korán kabát nélkül? Hol a kabátod? Csak nem ezt is elveszítetted?

- Csókolom, Manyika néni, ellopták. Majd mindjárt jövök, csak van egy kis dolgom. Jövök nemsoká!

- Istenem, te gyerek! Hogy jutottál ide? Mi lett belőled? Mért nem tudod összeszedni magad? Az a nyomorult alkohol az oka mindennek. Szegény anyád, ha élne! Várj, nem mehetsz el kabát nélkül a fagyban! Itt van megboldogult Jani bátyád kabátja. De erre vigyázz, mert ez az utolsó darab, ezt meg akartam tartani, de az otthonba úgyse vihetem. Ezt Jani bátyád még a Petőfi Sándor utcai úri-szabónál csináltatta 62-ben. Nagyon elegáns kabát. Nézd meg ezt a finom anyagot, meg a kidolgozást, és ezeket a kézzel varrott gomblyukakat! Ilyet ma már nem látsz. Ha megborotválkoznál, úgy néznél ki benne, mint egy snájdig színész. Vigyázz rá, el ne lopják, mert ez egy nagyon drága kabát ám! Szép, ugye?

- Köszönöm, Manyika néni! Maga olyan rendes velem. Jövök nemsoká, és segítek, amit csak kell.

A szentségit, miből van ez a kabát? Olyan nehéz, hogy majd megszakadok, szorít is, a zsebe meg olyan kicsi. Na, ebbe aztán nem sok dohány fér…és ez a naftalinszag! Ettől legjobb, ha mielőbb megszabadulok. Majd kérek az Erzsikétől, az biztos hoz nekem valami könnyű, zsebes kabátot a szolgálattól.

Nézzük csak, mi van ebben a szemetesben! Gyorsan kipakolom, aztán rohanok. Remélem, a Totya ott lesz még az új csávóval a bódénál, mert a dohány nem volt benne az árban… Hogy az a menydörgős mennykő ütné agyon ezeket a rohadt kutyásokat, akik beledobálják a kutyaszart a szemetesbe! Ki hallott már ilyet! Ezekbe a szűk kukákba nem lát bele az ember. Egyszer a kezem vágom szét valami törött üveggel, máskor meg a kutyaszart markolom meg. Most milyen lett az új kabátom!

Na, itt jó kis dugó van! Ha megtalálom a Totyát, visszajövök. Szerencsére itt nagyon nehéz kocsival az átjutás. Rövid ideig zöld a lámpa, a HÉV meg sűrűn jár, és jó előre leengedik a sorompót. Aki erre jön, az húsz percet is állhat, mire itt átjut. Nagyjából tudom, hogy kitől számíthatok segítségre. Egyesek megmerevednek, ha közelítek, mások elfordítják a fejüket, vagy találnak gyorsan valami babrálnivalót a rádión, a mobilon, esetleg hirtelen telefonálniuk kell. Van azonban olyan is, aki beszól, hogy „Öreg, menj el inkább dolgozni!” De azért akad szép számmal, aki megsajnál, és ad valamennyi aprót, vagy egy szendvicset. A napokban egy nő félreállt a kocsijával, és meg akart téríteni. A kezembe nyomott egy rakás könyvet, amelyek Jehova csodás életéről szóltak, és megígértette velem, hogy elmegyek az összejövetelükre, mert jön a világvége, és csak a Jehova menthet meg. Ha ettől a Jehovától valami kis pénzre is számíthatok, hát én biz’ Isten elmegyek arra az összejövetelre.

- Totya, hol van az új csávó, aki megvette a kabátomat? Benne maradt az összes dohányom.

- Édesapám, hát én azt honnan tudjam? Tegnap láttam életemben először, úgy éljek! Azt mondta, hogy bemegy a szállóra, de szerintem a rendezőnél hédereznek a vagonban. Gondolom, hogy ott van, mert azt mondta, hogy ő volt a Mari csávója, amíg élt a Mari. Egy tehervonat ütötte el, még a nyáron. Be volt szívva rendesen, ahogy szokott. Na, igyunk, azt menjünk lomizni! Nézd ezt a jó kis babakocsit, most szereztem. Rengeteg cucc elfér benne, még alul is van kosara, ide meg fel lehet kötözni a szatyrokat. Ilyet kidobni, pedig csak az ülése van felhasadva! Jó dolga van benne a Cézárnak, nézd, milyen kényelmesen elhelyezkedett, igazi úri kutya lett belőle. Egy cirkuszi látványosságnak is elmenne! Bemegyek a Vörösmarty térre, megállok, azt kiteszem a sapkám, a külföldiek meg majd fotóznak, és csak úgy dobálják a pénzt! Igaz, kiskutyám? Gazdagok leszünk!

- Jaj, Tibike, hová gyűjtöd ezt a sok lomot? Tudod, hogy két hét múlva ki kell költöznöd, mert jönnek az új lakók. Azok nem fogják megengedni, hogy itt tárold. Fel akarják újítani a házat, kell a kuckód a munkásoknak. Mondtam neked még a nyáron, hogy nem maradhatsz tovább. El kellett adnom a házat. Öreg vagyok, és nem bírom egyedül. Ma is nekem kellett behordani a tűzifát. Hiába kértelek. Egész álló nap vártalak… Itt van egy kis meleg leves, egyél, olyan sovány vagy!

- Manyika néni, mindent elviszek, az életemre esküszöm, meg a fát is behordom, de ma nagyon fontos dolgom volt, értse meg!

- Édes fiam, én elhiszem, de azért legalább néha kisöpörhetnél, rendet tarthatnál, és elmehetnél a borbélyhoz. Adok rá pénzt. Mikor fürödtél utoljára? Ilyen rendetlen külsővel persze, hogy nem tudsz elhelyezkedni. Embereld meg magad, hogy jó munkát kapj! Ha dolgoznál, akkor kivehetnél egy albérletet, aztán akár még meg is nősülhetnél. Csak az alkoholról kéne leszoknod, és minden rendbe jönne. Fiatal vagy még, előtted az élet, csak szedd össze magad!

- Jó van már, Manyika néni!  Majd kitakarítok, és nem hozok több cuccot, ezt is elviszem, de nézze meg, micsoda jó kis lemezeket találtam! Bakelit. Záray-Vámosi, meg a Tűzpiros virág. Anyám kedvence. Na, ehhez mit szól? Omega, meg Neoton! Hogy ez a Csepregi Éva milyen jó nő volt! Hát ez aranyat ér. Holnap elviszem a Kolompár művészúrnak. Remélem, megér neki egy pár százast.

- Mindig csak majd…Mi lesz így veled, Tibike?

Jól van már. Hagyjon engem békén! Csak károg itt nekem. Mit tud maga arról, hogy milyen a mai világ. Azt hiszi, hogy olyan könnyű talpra állni úgy, hogy az ember feje fölül elárverezik a lakását. Hova mehetnék így dolgozni. Én se így képzeltem el az életemet. Ha nincs az a baleset az építkezésen, akkor minden másképp alakul. Nem kellett volna munkaidőben inni, de az építőipar már csak ilyen volt akkoriban. Az én felelősségem volt, engem bocsátottak el. Nem volt munkám, hát ittam, és mivel ittam, a Klári is kirúgott. Nem akarta, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy az apjuk folyton részeg. Azóta nem nagyon láttam őket. Hány évesek is lehetnek? Talán húsz körül?

Amíg anyám élt, addig elvoltunk valahogy, de mikor meghalt, a nővérem eladta a panelt. Az a pénz, amit kaptam belőle, semmire se volt elég. Találtam ugyan egy szuterén lakást, de arra meg jelzáloghitelt vettem fel. Akkoriban már naphosszat az utcán voltam. Lomtalanításokon guberáltam, üvegeket gyűjtöttem, meg tarháltam. Ami pénzem volt, azt elittam. Kajára nem kellett, mert nem vagyok nagyigényű. Ha meg éhes voltam, a büfénél mindig kikukáztam valami jó falatot. A piacon a konténereknél meg annyi gyümölcs, zöldség van, hogy nem győzzük enni. Még banánt is lehet találni, meg dinnyét. Meg aztán ingyen konyhákon is osztanak meleg kosztot. Ott ismertem meg a Marit. Büdös volt, mint a dög, de jó kis nő volt. Ő egy felesért bárkivel elment, de én lettem az élettársa. Odaköltözött a lakásomba, jól megvoltunk. Mindig tudta, hová érdemes menni, ahol rendre találtunk valami értékes holmit, amiért jó pénzt adott a Kolompár művészúr. Egy kárpitos cégtől néha annyi ragasztót hozott, hogy bűzlött az egész lépcsőház. Kicsit sokat szipuzott a Mari, ilyenkor felfordult tőle a gyomrom. Néha eltűnt napokra, de mindig visszajött. Egyszer jó alaposan helybenhagyták, eltört az orra, meg a maradék fogait is kiverték. Állítólag bevitte a mentő, de megszökött a vizsgálat elől. Már egy jó ideje együtt voltunk, mikor kiderült, hogy terhes. Meg akartuk tartani, de aztán az utolsó pillanatban mégis lemondott a gyerekről. Azt mondta, amúgy is elvették volna a Robikát, mert nagyon kis súllyal, meg valami rendellenességgel született, de nem tudta megmondani, hogy pontosan mi volt a baja. Harminc éves volt akkor a Mari, de ez már a hatodik vagy hetedik szülése volt… Mindről lemondott.

Mikor kilakoltattak, elment a Mari elintézni valamit. Többet nem jött vissza. Aztán hallottam, hogy a Rákos-rendezőnél egy elhagyatott vagonban laknak páran, és új élettársa is van, aki veri, meg futtatja. Egyszer elmentem érte, de megmondta, hogy már nem szeret, és takarodjak el onnan. Volt egy pitbullja, azt uszította rám. Az a nyomorult dög meg is ölt volna, ha az élettársa egy kapanyéllel le nem veri rólam. Hat napot töltöttem a kórházban, de nem a sérülések okozták a legnagyobb szenvedést, hanem a cigi, meg a pia utáni vágy. Eleinte kunyeráltam, de aztán nem adtak, így kénytelen voltam lopni a szobatársaimtól. A szesz azonban irgalmatlanul hiányzott. Az orvos be akart utalni elvonóra, de én inkább saját felelősségemre eljöttem a kórházból.

Nem volt hova mennem, és akkor eszembe jutott a Manyika néni. Anyám régi ismerőse, aki gyerekkorom óta ismert. Máskor is kisegített már, hol ruhával, hol egy kis étellel, meg pénzt is adott mindig, és megígértette, hogy nem piára költöm. Persze, hogy nem.

Manyika néni már akkor is öreg volt, nehezen bírta a ház körüli teendőket, így elhatározta, hogy befogad a kisházba, meg ad meleg ételt. Koszt-kvártély. Cserébe el kellett végeznem a ház körüli teendőket, és fát kellett vágnom, meg behordani. Azóta eltelt hét év. Manyika néni most eladta a házát, és bevonul az öregek otthonába. Két hét, és ki kell költöznöm innen. Majd holnap nekiállok, de most megyek, elintézek még pár dolgot…