Sziasztok, csajok! Bocsi a késésért, de alig bírtam reggel felkelni, mert még mindig nem pihentem ki magam. Aztán nem tudtam eldönteni, hogy melyik ruhámat vegyem fel, így késve indultam a körmösömhöz. Az a hülye picsa meg olyan lassan csinálta, hogy azt hittem, ráborítom az asztalt. Na, így persze a szempillástól is elkéstem, már épp elkezdett egy másik csajt, de megmondtam neki, hogy én nem várok. Vagy megcsinálja most azonnal az enyémet, vagy keresek egy másik szempillást. A Margit-hídon megint dugó volt, és alig találtam parkolót a cukrászda előtt, de már itt vagyok! Rohantam, ahogy tudtam, mert már alig vártam, hogy ideérjek. Drágáim, olyan gyönyörűek vagytok, szeretlek titeket! Annyira jól néztek ki! Nekem vannak a legklasszabb barátnőim! Tessék, ezeket nektek hoztam Rómából...

Igen, ez egy Max Mara rajtam. Zénó vette nekem. Olyan édes! Na és a cipőm? Na, hogy tetszik lányok? Elképesztően dögös, igaz? Mikor meglátta rajtam, képtelen volt uralkodni magán. Imádja a tűsarkakat, így még másnap is vett nekem két pár cipőt. Ha azokat meglátjátok, elájultok, az biztos!

Nézzétek ezeket a fotókat! Rengeteget fényképeztem. Próbáltam mindent megörökíteni, és volt a szállodának is fotósa, aki gyönyörű képeket csinált rólunk. Amúgy az Artemidében laktunk, a belvárosban, egy szuper lakosztályban. Minden közel volt, és fantasztikusan jó éttermeket ajánlott a consierge. Képzeljétek, egyik este egy elegáns helyen épp koccintottunk a szerelemre, mikor egy nagypofájú alak odalépett az asztalunkhoz, és kitörő örömmel üdvözölte Zénót. Valami családi barát, mint utólag megtudtam. Zénó alig bírt felállni, ugyanis a lábamat épp az ölében tornáztattam, aminek persze jól látható eredményeként, ugyancsak kidudorodott a nadrágja. Nagyon cuki volt, ahogy zavartan, kényszeredett mosollyal az arcán, próbálta leplezni, és  jópofát vágni a találkozáshoz. A pasi meg csak lapogatta a vállát, a találkozás fölött érzett nagy örömében. Egészen addig, amíg rá nem emeltem a tekintetem. Bár üzleti partnerként lettem bemutatva, de a marhának valószínűleg azonnal leesett, hogy itt másról lehet szó. A füle hegyéig elvörösödött, miután konstatálta, hogy itt csúnyán beletenyerelt valamibe, amiről nem kéne tudnia. Elkezdett hebegni, habogni, én meg hideg nyugalommal néztem a szemébe, miközben zavarodottan közölte, hogy rohannia kell. Viszlát! Zénó is igen kínosan érezte magát, én meg jót mulattam magamban a helyzeten. Már eléggé unom ezt a bujkálást, épp itt az ideje, hogy színt valljon. Ha nem teszi, majd én megoldom. Megmondta, hogy még soha senkit nem szeretett úgy, mint engem. Velem akar élni, és már semmit nem érez a felesége iránt, csak szánalmat. Régóta nem kívánja, képtelen megdugni. Mondjuk nem is csodálom, hiszen az egy leharcolt tehén. Szóval, Édeseim, minden sínen van. Már csak a gyerekeket kell elrendezni…

Ez meg mi a szart bámul? Észrevettétek ti is, hogy folyton idenéz? Mit hallgatózik itt, ez a koszlott tyúk? Tök jó pasival van, de lehet, hogy én jobban bejövök neki?

Na szóval, szerintem épp itt az ideje, hogy Zénó felvállalja a kapcsolatunkat. Én elhiszem, hogy a gyerekek miatt nehéz, de engem ez nem érdekel. Nem vehetem figyelembe folyton mások érdekeit, itt most az én boldogságomról van szó. Ismertek, én mindig megszerzem, amit akarok. Mindenesetre a fotókat már felraktam a fészre. Előbb-utóbb meglátja az is, akinek szántam.