Hű, de ronda ez a vakarcs! Na, ez tuti nem lesz a kedvencem. Fiú, vagy lány? Nem tudom eldönteni. Az a fura haj a fején, és azok a karikás szemek. Csak áll ott lehajtott fejjel. Ez nem tud mosolyogni, ha kérdezik?  - közben kedélyesen társalog  anyámmal.

Pöttyös labda, bögre…tulipán…napocska, alma, körte…maci. Igen, a maci!

Kérdezi a nevem. Nem jó érzés, ha válaszolnom kell, mikor ilyen sokan vannak körülöttem. Suttogok. Nem érti. Próbál kedves mosolyt erőltetni az arcára, de valahogy egyre kényelmetlenebbül érzem tőle magam. A kardigánom gombját tekergetem. Újra próbálom, picit hangosabban. Nem érti, nem vesződik velem tovább. A cipőmet nézem, az új piros pántos cipőt, amit ma kivételesen felvehettem. Nyomja a lábamat, ezért a külső talpélen állok. Nagyon szép cipő…

Anyuka, szekér lesz a jele! Megfelel, ugye?

Persze, megfelel neki!

Szekér lesz a jelem? Jeges dermedés lesz úrrá rajtam. De hát a maci, a macikám, nyöszörgöm magamban. Nekem az kell. Nem merek megszólalni. Legörbül a szám. Nézem a szép új cipőmet.

…Igen, minden ruhájába belehímezzük.

Minden ruhámba? De hát akkor mindenki látja, hogy én egy szekér vagyok.  Szégyent érzek miatta, ugyanakkor csalódottságot, és mély szomorúságot. Elvették tőlem a macit.

Az utánam következő helyes, cserfes kisfiú kapta a sárga macit.  Nem tudta eldönteni, hogy autó vagy maci legyen. Végül mégis a macit választotta.

Már megint nem lehet vele bírni, tiszta őrült egész nap! Én nem tudom, mi van ezzel a gyerekkel. Ennek mindig rossz kedve van.                  

                                                                                                                                  Illusztráció: Kitti Gebler