Hű, de ronda ez a vakarcs! Na, ez tuti nem lesz a kedvencem. Fiú, vagy lány? Nem tudom eldönteni. Az a fura haj a fején, és azok a karikás szemek. Csak áll ott lehajtott fejjel. Ez nem tud mosolyogni, ha kérdezik?  - közben kedélyesen társalog  anyámmal. Pöttyös labda, bögre…tulipán…napocska, alma,…

Szeretem. Hogy ő szeret-e? Nem tudom. Nem mondja. Csak néz a szemembe szó nélkül. Fogja a kezem, az arcára teszi, finoman csókolgatja, lehunyja a szemét,  majd ölel  és   szorít magához erősen.  Csukva van a szemem, mégis mindent látok. Minden olyan folyékony…a tér, az idő, a hangok…elképesztő…

Te sem engem választottál. Pedig még most is szeretsz. Szeretnél, ha mernél. De nem mersz. Lehet, hogy te tudsz valamit…Újra, meg újra eszedbe jutok. Már nincs kedvem válaszolni. Trágár vagy és közönséges. Éjjel írsz, mikor egyedül vagy a lakásodban. Iszol, írsz és rám vered. „Julival járok, de most…

Tudtam mire számíthatok. Mesélte a barátnőm. Egy vadember, hatalmas kezekkel… Tényleg az. Nagyhangú, harsány. Politizál. Nem kéne! Fennhangon adja elő szélsőséges nézeteit. Befogom a száját, vagy egyszerűen betapasztom a számmal. Bulldogharapása van. Nem az én zsánerem, de valahogy mégis olyan…