Tétován megállt, és ahogy csontsoványságú ujjai szép lassan engedtek a görcsös szorításból, és kezdtek lefelé csúszni a gurulós állvány rúdján, majd teljesen függetlenítve magukat az anyagtól, ernyedten engedtek a gravitáció erejének, ő ugyanúgy engedte el egy pillanat alatt az életébe, és saját…

Hű, de ronda ez a vakarcs! Na, ez tuti nem lesz a kedvencem. Fiú, vagy lány? Nem tudom eldönteni. Az a fura haj a fején, és azok a karikás szemek. Csak áll ott lehajtott fejjel. Ez nem tud mosolyogni, ha kérdezik?  - közben kedélyesen társalog  anyámmal. Pöttyös labda, bögre…tulipán…napocska, alma,…

Szeretem. Hogy ő szeret-e? Nem tudom. Nem mondja. Csak néz a szemembe szó nélkül. Fogja a kezem, az arcára teszi, finoman csókolgatja, lehunyja a szemét,  majd ölel  és   szorít magához erősen.  Csukva van a szemem, mégis mindent látok. Minden olyan folyékony…a tér, az idő, a hangok…elképesztő…